Vedö angyalok es tünderek mindig ott vannak nekünk,soha nem hagynak minket cserbe,es megvilagitjak az utunkat.ök soha nem felejtenek el teged
Álmomban, Tündérországban jártam.
Nem volt ott se tévé, se áram.
Távol volt a modern világtól,
Távol a civilizációtól.
Nem is gondoltam az otthonomra,
Hol üldöz a rengeteg probléma.
Itt meg voltam mentve mindentől,
A megoldhatatlan rejtélyektől.
Nézelődtem. Ezer fa, s bokor,
Alig láttam a pillangóktól.
Cifra madarak csicseregtek,
És bezengtek minden tündérkertet.
A Napnak sugara csiklandozott,
Kósza szél, virágszirmot hozott.
A rózsás kertben tündér hegedült,
És egy, a fűzfa tövében csücsült.
Voltak, kik önfeledten táncoltak,
Egymást kézen fogván mulattak.
Ahogy mentem, egy tisztást láttam,
És rájöttem, nagy "kincset" találtam.
Próbáltam megszólítani őket,
A vörös ajkú tündéreket,
Kiknek a földig érő haja,
Olyan, mint tavasszal az ibolya.
- Pirospozsgás, kacagó tündérek!
Olyan szép az itteni élet!
De ők rám se hederítettek,
Csengő hangon, tovább beszélgettek.
Fűből virágot akartam szedni,
Hogy vissza tudjak emlékezni.
De hopp, hirtelen felébredtem,
És búsan, a sötétbe meredtem.
Remélem, egyszer ott ébredek majd,
Ahol nem is ismerik a bajt.
A tündérkék országában,
A tavasznak örök hazájában.